L. Simon László

L. Simon László

író, költő, kultúrpolitikus, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója

1972-ben Székesfehérváron születtem, és az életemet mindmáig meghatározó Velencei-tó partján nőttem fel. A fehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségiztem (1990), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1996), az ELTE Bölcsészettudományi Karán pedig magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári végzettséget szereztem (1998). Ugyancsak az ELTE-n Ph.D-ösztöndíjas voltam, ahol az abszolutóriummal zártam a tanulmányaimat. Később felsőfokú kulturális menedzseri képesítést is szereztem, illetve elvégeztem a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán a szőlész-borászmérnök szakot.

Húszéves korom óta publikálok, kezdetben szépirodalmi folyóiratokban verseket, rövidebb prózai munkákat, recenziókat és kritikákat, majd esszéket, tanulmányokat. A főiskolai és egyetemi tanulmányaim alatt a budapesti egyetemi irodalmi életben hamar ismertté vált irodalmi klubot vezettem, tagja és versrovatvezetője voltam a pesti bölcsészkar irodalmi lapjának, a Metsze(t)tnek. Diplomáim megszerzését követően fiatal író és költő barátaimmal megalapítottuk a Fiatal Írók Szövetségét, aminek 1998–2004 között az elnöke voltam. 2004-től 2010-ig a Magyar Írószövetségben dolgoztam, olyan két kiváló elnök munkáját segíthettem a szervezet titkáraként, mint Kalász Márton és Vasy Géza.

Két és fél évtizedes szerkesztői gyakorlattal rendelkezem: a Magyar Műhely című avantgárd irodalmi folyóirat szerkesztőségének 25 éve vagyok tagja. Hosszú évekig voltam szerkesztője, illetve főszerkesztője a Szépirodalmi Figyelő című folyóiratnak, 2010 előtt az Írószövetség nagymúltú lapjának, a Kortársnak voltam rovatvezetője. Alapítása óta vagyok szerkesztője a konzervatív társadalomtudományi folyóiratnak, a Kommentárnak, ahol alkalmanként magam is publikálok.

Alapítója voltam hazánk egyik legrangosabb irodalomtudományi könyvkiadójának, a Ráció Kiadónak, ahol számos könyvem is megjelent. A Rációtól a Nagyvilágig több könyvkiadónak dolgoztam irodalmi és tervező szerkesztőként, számos kötetet és könyvborítót terveztem, tipográfiai munkásságomat önálló kiállításon mutatták be Székesfehérváron. Az egyik legszebb munkám éppen a saját verseimet tartalmazó könyvem megtervezése és nyomdai előkészítése volt: a Japán hajtás című verseskötetem a 2008-as Könyvhéten Szép Magyar Könyv Díjat kapott.

Két tudományos, illetve egy helytörténeti könyvsorozatnak vagyok a sorozatszerkesztője (Aktuális avantgárd, Underground expanzió, Velencei-tavi könyvtár). Több mint egy évtizede alapítója voltam a budapesti Magyar Műhely Galériának, ami ma a fővárosi képzőművészeti élet egyik elismert helyszíne.

1999-ben Bécsben voltam ösztöndíjas, ahol kutatásokat végeztem az Österreichische Nationalbibliothek-ban, valamint az Universitätsbibliothek Wien-ben, illetve rendszeresen részt vettem a Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig szakmai programjain. Kutatási munkám részben a Wiener Gruppe csoport művészeti tevékenységéhez, részben az osztrák konkrét és vizuális költészethez kapcsolódott. Vizsgáltam a Wiener Gruppe tagjainak a kortárs magyar művészekre is ható montázsainak és plakátköltészeti alkotásainak az irodalmi vonatkozásait is, illetve az általuk használt technikák és intermediális alkotásmódok a populáris kultúrára, a reklámművészetre kifejtett hatását. A csoport tagjai közül részletesebben Gerhard Rühmmel, Friedrich Achleitnerrel és Hans Carl Artmannal foglalkoztam. 2003-ban a Bécsi Egyetemi Könyvtárban kutattam, s a munka eredményeként készült el az MTA Magyar Irodalomtudományi Intézete folyóiratának tematikus száma: a Helikon című Irodalomtudományi szemle Kísérleti irodalom száma (49. évf. 2003/4. sz.), amelyben Kékesi Zoltánnal közösen jegyzem a Kísérleti irodalom című bevezetőt is.

2005-től 2012-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója voltam, több szemeszteren át óraadója voltam az ELTE-nek is. 2016 óta a Kaposvári Egyetem (jogutódja: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) címzetes egyetemi docense vagyok. Eddig tizenhat könyvem jelent meg, köztük egy macedón nyelvű a kiváló költő-műfordító, Paszkal Gilevszki tolmácsolásában. Irodalmi munkásságomat 2004-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal, 2007-ben József Attila-díjjal ismerték el.

A Magyar Írószövetségben eltöltött hat éves vezetői munkám során a munkaszervezet irányítása mellett az Írószövetség szakmai programjainak lebonyolításáért voltam felelős. Számtalan hazai és nemzetközi kulturális program, konferencia szervezése, előadások tartása, könyvbemutató szervezése fűződik a nevemhez. A közművelődési, tudományos feladatok irányításán és ellátásán túl kiállításokat is rendeztem (köztük nemzetközi vizuális költészeti tárlatot). Kezdeményezésemre jött létre az Írószövetség Íróiskolája. Irányításommal újult meg az Írószövetség közgyűjteménye, a több mint 100 ezer kötetes, speciális gyűjtőkörű könyvtár. Delegációvezetőként, vagy delegációtagként több alkalommal képviseltem az Írószövetséget a Finnugor Írókongresszuson, mindegyik esetben előadást is tartva (ezen előadásokat német, angol és orosz nyelven publikáltam). Részt vettem – az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján levő – sztrugai költői fesztiválon (Struga Poetry Evenings), s az elmúlt két évtizedben Marseilles-től Velencén át Düsseldorfig számos rangos nemzetközi irodalmi fesztiválon léptem fel.

 

Évek óta foglalkozom a kultúra finanszírozási kérdéseivel, a magyar közgyűjtemények helyzetével, kutattam és publikáltam az ötvenes évek politikai költészetéről, a szocializmus irodalompolitikájáról. Talán ezek és az írószövetségi küzdelmek miatt kezdtem el kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkozni. 2006 és 2010 között Fejér megyei önkormányzati képviselő, s egyben az Oktatási és Kulturális Bizottságnak az elnöke, 2009–2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnökségi tagja voltam. Megyei képviselőként alaposan tanulmányoztam és megismertem azokat a vidéki közgyűjteményeket, amelyeket korábban csak kutatóként, olvasóként és látogatóként ismertem, hiszen korábban levéltári és könyvtári kutatásokat is végeztem.

A 2010-es választáson Fejér megyében egyéni országgyűlési képviselővé választottak a polgárok, azóta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség képviselője vagyok. 2010 és 2012 között, illetve 2013 februárjától 2014 májusáig az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának az elnöke, 2011-től három évig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, majd alelnöke voltam. Az NKA vezetőjeként online pályázási rendszert, új kollégiumi struktúrát, 3 éves programokat vezettem be, s jelentős forrásokkal bővítettük az Alap bevételeit. Ennek köszönhetően indítottuk el a magyar könnyűzenei élet eddigi leghatásosabb támogatási akcióját, a Cseh Tamás Programot.

2012–2013-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára voltam. Ebben az időszakban reformáltuk meg a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvényt, új fenntartói struktúrát és finanszírozási modellt vezetve be a vidéki közgyűjtemények életében. 2013–2014-ben a budai várnegyed, a fertődi Esterházy-kastély és a Kúria megújításáért felelős kormánybiztosként tevékenykedtem, legismertebb és legszebb feladatom a budai Várbazár felújításának irányítása volt, de kezdeményezésemre valósítottuk meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum külső felújítását is. A Várbazárban új kulturális teret hoztunk létre, benne a Terror Háza Múzeum Új világ születik című első világháborús kiállításával, amit az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság tagjaként én nyitottam meg.

A budai várban az egykori Honvéd Főparancsnokság épületének rekonstrukciós munkálatainak első ütemét is én irányítottam kormánybiztosként. Az elkészült épületben két nagysikerű tárlatot rendeztünk: a Zsolnay porcelán történetét feldolgozót, illetve minden idők legnagyobb és legkomplexebb Csontváry kiállítását (Gulyás Gábor kurátorral). Ez utóbbira néhány hónap alatt több mint 110 ezren váltottak belépőjegyet.

A királyi lovarda, a budavári főőrségi épület, illetve a Szent István-terem tervezési és rekonstrukciós munkáit is én indítottam el. A műemléki rekonstrukciók szükségességéről, a Velencei Chartát felülíró, megváltozott nemzetközi gyakorlatról számos szabadegyetemi előadást tartottam. Több műemlék felújítási munkálataiban vettem részt, kezdeményeztem és munkatársaimmal végig vittem többek között a Szigligeti Alkotóház (Esterházy-kastély) és a Szentendrei Régi Művésztelep renoválását. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, az Örökség Kultúrpolitikai Intézettel együttműködve indítottuk útjára a múzeumokat népszerűsítő Mozaik Múzeumtúra programot. 2014-ben a vezetésemmel bíráltuk el a Magyar Holokauszt Emlékév Civil Alapjának több mint ezer pályázatát.

2014 április 6-án a Fidesz–KDNP listáján szereztem újabb parlamenti mandátumot. Rövid ideig a Gazdasági bizottság alelnöke voltam, majd két évig a Miniszterelnökség államtitkáraként elsősorban kulturális örökségvédelemmel foglalkoztam. Több kormányzati program kidolgozása és elindítása fűződik a nevemhez: a budai várral foglalkozó Nemzeti Hauszmann Tervé és a vidéki kulturális örökséget megújítani szándékozó Nemzeti Kastély- és Nemzeti Várprogramé, de részt vállaltam a Rómer Flóris Terv és a Népi építészeti program elindításában is. 2016-ban nyitotta meg a kapuit a kápolnásnyéki Halász-kastély, amelynek a felújítását az általam 2006-ban alapított Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány végeztette el, s mind a tervezést, mind a felújítást folyamatosan felügyeltem. A kastélyban az elmúlt öt évben rangos kulturális központ alakult ki, sok értékes tárlatot és konferenciát rendeztünk. Több közös kiállítást valósítottunk meg múzeumok közreműködésével, például a szegedi Móra Ferenc Múzeummal vagy a Magyar Nemzeti Múzeummal. A kastélyban és a körülötte létrehozott Halász Gedeon Központban működik a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola, amelynek védnöki testületi tagja vagyok. Az átgondolt, tudatos velencei-tavi térségfejlesztési munka során több kiállítóhelyet és műemléket sikerült felújítanunk: a Katonai Emlékpark részeként működő Pákozdi Csata Emlékkiállítást a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaival, a Pákozd–​Sukorói Arborétum Tájmúzeumát a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársaival, a Vörösmarty Emlékházat a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Szent István Király Múzeum kollégáival. A Gárdonyi Emlékév keretében tataroztuk a Szent Anna kápolnát (itt keresztelték meg Gárdonyit), felújítottuk Vörösmarty Mihály egykori műemlék présházát, s a Művészeti Népfőiskola hamarosan kezdi a velencei Meszlényi-kastély renoválását, amit szakértőként segítek.

2018 tavaszán újra országgyűlési képviselővé választottak, ahol a Kulturális Bizottság alelnökeként, illetve 2021. április 15-től a Magyar Nemzeti Múzeum megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztosként is dolgozom.

Az elmúlt évtizedekben számos kiállítást rendeztem. A 2021 szeptemberében megnyíló Bodajki Vadászkastély kiállításának kurátora vagyok, illetve az „Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás nemzeti pavilonjának szakmai munkáját is segítem.

2010-től vagyok tagja, 2014-től pedig elnöke az Országgyűlés Koreai–Magyar Baráti tagozatának, ebben a minőségemben számos konferenciát, gazdasági tárgyalást szerveztem meg. Állami vezetőként és országgyűlési képviselőként számos hivatalos külföldi úton, tárgyaláson, kulturális programon vettem részt, s értékes kulturális kapcsolatokat építettem ki (többek között Ausztriában, Romániában, Szlovákiában, Oroszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Finnországban, Észtországban, Belgiumban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Kínában, a Koreai Köztársaságban, Japánban, Kazahsztánban, Azerbajdzsánban – ez utóbbiban az elnökválasztáson nemzetközi megfigyelőként), de több Európai Parlamenti tanácskozáson is képviselhettem a hazámat.

2020 óta a Tokaji Írótábor Egyesület elnökeként is tevékenykedem.

Nős vagyok, feleségem német szakos tanár, de évek óta a családi gazdaságunkat vezeti. Gárdonyban lakunk, nagylányunk most alapít önálló családot, három kisebb lányunk még velünk egy háztartásban él.

 

Budapest, 2021. július 1.

L. Simon László